Rohringer Sándor vízépítő mérnök, műegyetemi tanár, miniszteri tanácsos, a III. Kultúrmérnöki Kerület felügyelője, a Magyar Tudományos Akadémia tagja.
1890-ben a bp.-i műegyetemen szerzett mérnöki oklevelet, 1896-ban a kassai jogak.-n tett jog- és államtudományi vizsgát. 1892- től a földművelésügyi min. vízügyi osztályán dolgozott. 1898 – 99-ben Fiumében a Recina patak szabályozását végezte. 1903-tól a besztercebányai, 1909-től 1919-ig a kassai kultúrmérnöki hivatal vezetője volt, majd újból a földművelésügyi min.-ban dolgozott. 1923- tól a műegyetem vízépítési tanszékének ny. r. tanára. Számos folyószabályozási és talajjavítási munkát tervezett, 1924-ben a Dunavölgyi Lecsapoló és Öntöző Társulat min, biztosa lett. 1927 – 28-ban megszervezte az ország első s az oktatás és a gyakorlat szempontjából egyaránt jelentős vízépítési laboratóriumát. 1934 – 35-ben a József Nádor Műszaki és Gazdaságtudományi Egy. első rektora. Úttörő munkát végzett az alföldi talajvízszint-megfigyelő kúthálózat kiépítésével.
Fotó "Az Országos Vízépítési Igazgatóság tagjainak arcképei" című díszkötéses albumból.
hu
