A gyűjtemény leírása
A magyar vízügy múltját az első vízügyi társulat megalakulásától számíthatjuk, azaz 1846-tól.
Az egykori Szabolcs, Szatmár és Bereg megyékben összesen nyolc vízügyi társulat – öt nagy és három kisebb – kezdte meg munkáját, így ezeket tekinthetjük az 1953-ban létrejött Felső-Tisza-vidéki Vízügyi Igazgatóság (FETIVIZIG) jogelődjeinek.
A gyűjteményben sok kérdésre kap választ a látogató, ha érdekli, hogy milyen vízügyi munkálatok folytak a Felső-Tisza vidékén 1846-tól kezdődően, s a régi „vizesek” mekkora harcot vívtak a folyókkal, az ár- és belvizekkel. A társulatok megőrzött iratai, jegyzőkönyvei, jelentései korhű képet adnak, ugyanakkor a dokumentumok alapján hitelesen követhetjük a 19–20. század vízügyi történéseit egészen napjainkig.
Az évtizedek alatt összegyűjtött anyag a vízügyi múlt megannyi érdekes és értékes emléke, melyek között sok igazi kuriózum is megtalálható. Ilyenek az 1800-as évek végén kiállított, eredeti mérnöki oklevelek mellett a neves vízügyi szakemberekről, igazgatókról, miniszteri biztosokról festett olajképek is, amelyek korabeli ismert portréfestők munkái.
Megtekinthetők a kitűzés és a földmérés egykori eszközei is, köztük a 19. század végéről származó szintezőműszerek, teodolitok, szögprizmák. Maketteken van bemutatva az istrángos cölöpverő, az utolsó, a Szamoson működött hajómalom, a kubikos talicska és a ló vontatású kordély. Ezek modelljei hűen felidézik azt a nehéz fizikai munkát, amelyet azért végeztek elődeink, hogy mederbe tereljék és a gátak között tartsák a vizeket. Számos, főleg vízügyi vonatkozású érme is látható gyűjteményben. Igen értékes a Felsőszabolcsi Tiszai Árvízmentesítő és Belvízlevezető Társulat bronzérme, melyet 1896-ban, az Ezredéves Országos Kiállításon nyertek el, továbbá a Vásárhelyi Pál Emlékérem, amely a honfoglalás 1100. és a Tiszaszabályozás megkezdésének 150. évfordulójára készült.
Régi irodai eszközök is megtekinthetők, többek között mechanikus számológép a 19. század második feléből, logarlécek, tintatartók, írótollak, írógépek, stb. A hírközlés eszközeit – azokat, amelyek a vízrajzi észlelési adatok továbbítását segítették az idők során – a fejlődésük folyamatában szemlélhetik meg a látogatók. A térképek rajzolásához használt eszközök szintén láthatók a vitrinekben.
A Terv- és térképtárban őrzik a Tisza, a Szamos, a Túr, a Kraszna folyók, a belvízlevezető csatornák, műtárgyak, szivattyútelepek kiviteli tervdokumentációit. A fotótárban korabeli fényképfelvételeken követhetők nyomon – többek között – a szivattyútelepek, zsilipek építési munkálatai, a nagy árvizek okozta pusztítások és az újjáépítések. Értékes darabjai a több mint 2000 kötetes Múzeumi Műszaki Könyvtárnak a Vízügyi Közlemények szakfolyóirat bekötött példányai, az 1880-as évek végétől napjainkig. Neves vízügyi szakemberek életrajzi adatai, monográfiák, térképek állnak a kutatók rendelkezésére.
A nagyteremben egy Rézveretes albumban mutatják be a vízügyi vezetők portréit 1846-tól egészen napjainkig. A régmúltat idézik a korsók, az evezők, valamint a százévesnél is idősebb páncélszekrény.