KDS tárgyak

A törökbecsei belsőségi töltés színezett látképe az 1895-ös tiszai árvíz idején (paszpartuban). A kép előterében a vízzel borított hullámtér, jobb oldalán nyárigáttal magasított védtöltés, mögötte házak. A gátkoronán a védekezésben résztvevők csoportja. A fénykép a Törökbecsei Ármentesítő és Belvízlevezető Társulat kiállítási tárgya volt az 1896-os ezredéves (millenniumi) országos kiállítás vízépítészeti pavilonjában.

Látkép a kerektói zsilip építéséről (paszpartuban). Fekete-fehér archív fotó. A zsilip alapelemének építése, betonozása. Háttérben a felhagyott régi zsilip. A fénykép kiállítási tárgy volt az 1896-os ezredéves (millenniumi) országos kiállítás vízépítészeti pavilonjában.

A csókai zsilip őrházának látképe (paszpartuban). Fekete-fehér archív fotó. A Tisza árvédelmi gátjáról készült felvételen a gát mentett oldali rézsűje mellett, annak feljárójához épült gátőrház és melléképülete. A fénykép kiállítási tárgy volt az 1896-os ezredéves (millenniumi) országos kiállítás vízépítészeti pavilonjában.

Színezett látkép a kerektói partvédelmi művekről (paszpartuban). A Tisza partja a középvizi szabályozást segítő sarkantyúkkal. A part mellett kikötött lakóhajó. A felvétel kiállítási tárgy volt az 1896-os ezredéves (millenniumi) kiállítás vízépítészeti pavilonjában.

Látkép a Tisza-Szentmiklósi zsilipről (paszpartuban). Fekete-fehér archív fotó. A zsilip mentett oldali képe, a zsilip őrházzal. A gátkoronán a kézi hajtású elzárószerkezet.

Látkép a tiszaszentmiklósi partvédelmi művekről (paszpartuban). Fekete-fehér archív fotó. A folyó partja egymástól körülbelül 10-15 m-re elhelyezett rőzseborítású kősarkantyúkkal védve. A kép előterében egy fehér ruházatú férfi ülő alakja. A fénykép a Felső-torontáli Ármentesítő és Belvízlevezető Társulat kiállítási tárgya volt az 1896-os ezredéves (millenniumi) országos kiállítás vízépítészeti pavilonjában.

Látkép: a szerbkeresztúri 0 pont az 1895. évi árvízkor (paszpartuban). Fekete-fehér archív fotó. A Tisza gátja árvíz idején a mentett oldal felől, a gáton 3 férfi áll (ismeretlen).

Látkép a padéi partvédelmi művekről (paszpartuban). Fekete-fehér archív fotó. Sarkantyúkkal védett partszakasz.

Látkép a csókai védőtöltésről (paszpartuban). Fekete-fehér archív fotó. A mentett oldalon a csókai belvízátemelő szivattyútelep.

Látkép a padéi zsilipről (paszpartuban). színezett archív fotó. Kétnyílású, kézi hajtású gall-láncos felhúzószerkezettel ellátott zsilip. A fénykép a Felső-torontáli Ármentesítő és Belvízlevezető Társulat kiállítási tárgya volt az 1896-os ezredéves (millenniumi) országos kiállítás vízépítészeti pavilonjában.

A Maros folyó egy szakaszát ábrázoló színezett fénykép (paszpartuban). A felvétel kiállítási tárgy volt az 1896-os ezredéves (millenniumi) kiállítás vízépítészeti pavilonjában.

A Maros folyó egy szakaszát ábrázoló színezett fénykép (paszpartuban). A folyó medrének közepén nagy kiterjedésű zátonysziget. A felvétel kiállítási tárgy volt az 1896-os ezredéves (millenniumi) kiállítás vízépítészeti pavilonjában.

Látkép az alsótiszai árvédekezésről az 1895. évi árvíz idején (paszpartuban). Fekete-fehér archív fotó. Az árterület képe, a hullámzás ellen rőzseművel védett gát. A kép jobb szélén egy, a gáton ülő paraszti ruhás férfi látható. A fénykép a Felső-torontáli Ármentesítő és Belvízlevezető Társulat kiállítási tárgya volt az 1896-os ezredéves (millenniumi) országos kiállítás vízépítészeti pavilonjában.

Látkép az alsótiszai árvédekezésről az 1895. évi árvíz idején. A tiszai árvédelmi töltés képe. A hullámzás elleni védelemhez előkészített anyagokkal.

Színezett fénykép az 1895-ös tiszai árvíz idejéből (paszpartuban). A kép előterében az árvédelmi töltés hullámzás elleni védekezési módja látható karók közé font rőzseművel, a háttérben a folyó vízzel borított ártere. A felvétel kiállítási tárgy volt az 1896-os ezredéves (millenniumi) kiállítás vízépítészeti pavilonjában.

Látkép: Rőzseborítás Szerb-Keresztúron 1895. évben (paszpartuban). Fekete-fehér archív fotó. A Tisza gátjának hullámverés elleni védelme karók közé fonott rőzseborítással. A gáton 3 férfialak polgári öltözetben és egy kutya.

A kerektói zsilip mentett oldali látképe (paszpartuban). Kézi működtetésű zsilip fogasléccel, az ideiglenes elzáróelemek görgősínes depóniája a műtárgy bal oldali szárnyfala fölött. A kép bal oldalán polgári ruhás férfi áll. A felvétel kiállítási tárgy volt az 1896-os ezredéves (millenniumi) kiállítás vízépítészeti pavilonjában.

A VIII. ker. m. kir. kultúrmérnöki hivatal - A Gombos-Vajszkai Ármentesítő és Belvízszabályozó Társulat szivattyútelepének látképe. Fekete-fehér felvétel paszpartuban. A szivattyútelep két üzemi épülete.

Gátőrlak a Versecz-Paulisi csatorna jobb partján a 30. km-nél az alibunári mocsárvidéken (paszpartuban). A csatorna gátkoronáján készült felvétel előterében a gáttestbe épített beeresztő zsilip látható, kezelőhídján egy férfi és egy nő áll. Mellette egy polgári ruházatú férfi és gyerekek. A háttérben a gátőrház és az alibunári rét. A fénykép a Temes-Begavölgyi Vízszabályozási Társulat kiállítási tárgya volt az 1896-os ezredéves (millenniumi) országos kiállítás vízépítészeti pavilonjában.

Lipszky János kartográfus térképe. Első Magyarország falitérképe 1805-ben jelent meg, amely már jórészt felméréseken alapult. E térkép egy későbbi munkája, az alsó szélénél Magyagrországra vonatkozó közigazgatási adatok olvashatóak. Nyelv: latin

A 19. században a városiasodás és iparosodás miatt megnőtt a városok szennyvízkibocsátása, azért szükségessé vált a megfelelő csatornarendszerek kiépítése. Ez elsőként olyan nagyvárosokban indult meg, mint Párizs, London, vagy Berlin, melyek később példaként szolgáltak a budapesti hálózat megépítéséhez. 1869. január 14-én Sir Morton Peto angol vállalkozó tervet nyújtott be Pest város csatornahálózatának rendezésére, melyet London főmérnöke William Bazalgette készített. A tervben javaslatot tett a város csatornázási rendszerének megújítására és a megfelelő főgyűjtőcsatornák megépítésére is. Az itt látható térkép – Pest csatornázási terve - is ezen munkájához kapcsolódik. A Bazalgette-terv Buda csatornázásával nem foglalkozott, azt később Reitter Ferenc mérnök dolgozta ki, Bazalgette tervei alapján. A térképen láthatók a korabeli Pest városa utcái, és az ott tervezett csatornák. A térkép alsó részében pedig a fentebb piros vonallal jelzett csatornák rajza látható részletesebben. Nyelv: angol

Az 1900-as párizsi világkiállításra készült a térkép. Két felső sarkában egy-egy vizes élőhelyet ábrázoló rajzon a baloldalon magyarul, a jobb oldalon franciául olvasható a cím. A térképen - szintén két nyelven - a Dunai (összesen 24, de ebből csak 22 van megnevezve) és a Tiszai társulatok (összesen 40) felsorolása található, melyek területét különböző színnel meg is jelölt készítője a folyó mentén. Lépték: 1: 900 000. Nyelv: francia; magyar

A térkép az 1900-as párizsi világkiállításra készült. A két felső sarkán magyarul és franciául is megtalálható a cím és a ˝Párizs 1900˝ jelzés. Az 1898-as állapotot mutatja, a kerületi főfelügyelőségekkel, valamint a kultúrmérnöki kerületek vármegyék szerinti kimutatásával. A főfelügyelőségekhez tartozó társulatokat külön táblázatban is felsorolja (csak francia nyelven, a térképen azok területét számokkal és színekkel is jelzi.) A felsorolt társulatok száma 103. Lépték: 1: 900 000. Nyelv: francia; magyar.

Wolfgang Lazius bécsi orvos, történész és térképész, 1541-ben I. Ferdinánd magyar király kíséretében részt vett Buda ostromában. Ezt követően rajzolta meg térképét, melynek forrása az első ismert Magyarország térkép, Lázár deák mappája volt. 1556-ban jelent meg Bécsben. Eredeti színezésű. Tájolása ugyan helyes, de vízrajza rossz: a Duna vonalának hibás ábrázolása maga után vonta a Kárpát-medence folyóinak és így az egész országnak torz ábrázolását. A Balaton É-D-i partját fölcserélte, így Tihany a déli, a Sió az északi partra került. A Zala elfolyik a Balaton előtt. A lap jobb alsó sarkában található kartusban jelmagyarázat helyett a feliratok olvasásának útmutatóját adaja. A magyar szavak esetében: ch = cz; s = sch; z = s; w = v Y. A távolságot magyar mérföldben adja meg. Földrajzi koordinátákkal ellátott. A lap hátoldalán az ország földrajzának, gazdasági- társadalmi viszonyainak, főbb városainak ismertetését adja. Az Al-Dunán Traianus hídjának maradványait is megemlíti. Végül Magyarország földjének termékenységét, aranyban, ezüstben való gazdagságát, folyóinak aranyban, halban való bővelkedését dicsőíti. Az országról közölt leíráshoz forrásait is megnevezi: S. Broderich, Ant. Bonfini, M. a Michou, Munster, G. Wernher. Vászonra kasírozott. Lépték: 1: 1 340 964. Nyelv: latin