Gőz- vagy dízelüzemű hajók irányítását segítő szerkezet. Kezelője rendszerint a fedélzeti géptiszt volt. A géptávíró biztosította a kapcsolatot a géptér és a parancsnoki híd között, ahonnan a hajó műveleteit jól be lehetett látni, és ahol a kormánykereket is elhelyezték. Ez kezdetben szócsőrendszer volt, de a 20. század kezdetétől mechanikus működtetésű jelzőrendszert építettek be a nagyobb géphajókba. A fedélzeti tiszt a távíró kör-alakú tárcsáján választotta ki a kívánt haladási irányt és géperőt (Egész erő, Fél-erő, Több erő, Egész lassan, Állj) a vezérlő karokkal (minden főgéphez volt egy külön tárcsa és kar), amelyeket a hajósnyelv nyuszi-fülnek nevezett. A huzalokból és kerékpárláncokból kialakított telegráf a géptérben elhelyezett hasonló tárcsán egy mutatót állított a kívánt helyre, minden mozdítás figyelemfelkeltő csengetéssel járt együtt. A gépkezelő a gépeken beállította a kért erőt, majd a géptéri tárcsákon levő karokkal visszajelezte, ezzel a hídon levő tárcsákon a mutatók a megfelelő helyre kerültek.
hu
